Azt tudod, hogy az elhidegülés a leginkább jellemző a párkapcsolatokra-házasságokra és legtöbbször, pont akkor éri utol a párt, amikor a leginkább szükségük lenne a meghittségre, ez az idő a gyermekek születése...
Tudod, hogy a szerelmed, az az ember, aki most a férjed, feleséged, vagy csak házasság nélkül pusztán a gyerekeid anyukája-apukája, ez az ember akkor is ott lesz veled, amikor a gyermekek kirepülnek, nyugdíjba vonultál, lebetegedtél, ... Azt tudod, hogy az elhidegülés a leginkább jellemző a párkapcsolatokra-házasságokra és legtöbbször pont akkor éri utol a párt, amikor a leginkább szükségük lenne a meghittségre, ez az idő a gyermekek születése... Többnyire a második gyermeknél már elhidegülnek egymástól a párok! Jellemzően ebben a szakaszban, a jóban-rosszban EGYÜTT lekorlátozódik "jobb esetben" a rosszban-ra...
Folytatnám ezt a történetet egy kis vizualizálást igénylő elmélkedéssel...
Megvan az egykori legjobb barátod/barátnőd? Tudod az, akivel már úgy történt, hogy elsodort egymástól titeket az élet, más iskola, más város, más munkahely... mindenkinek van szerintem ilyen, azok közül, akiknek szól ez az írásom. Gondolj erre a barátodra/barátnődre... Gondolj vissza erre a barátságra: mi táplálta? Az együtt töltött idők, a közösen átélt élmények, érzések, gesztusok? Volt, hogy készültetek egymás születésnapjára? Ott voltatok egymásnak, mikor a másik rossz passzban volt? Mikor szomorú volt? Mikor dühös volt valakire, vagy esetleg éppen rád? Ott voltatok az élete sikereinél is? Együtt örültetek- együtt "sírtatok"? Voltak közös butaságaitok, amiket együtt követtetek el, majd egymást segítve jöttetek ki belőlük? Volt, hogy összevesztetek, nem értettetek egyet, de nem tudtatok haragudni egymásra egy napnál tovább és nem győztetek egymástól elnézést kérni és fogadkozni, hogy többet nem fordul elő? Biztos volt Úgy is gondoltátok és nem is fordult elő többet, igaz? Miért volt ez így? Mert szerettétek egymást és tiszteletben tartottátok egymás érzéseit, ezért nem tettetek olyat, ami árt a barátságotoknak? Megbeszéltétek a problémáitokat, hogy a barátságotokon ne tudjon csorba esni?
Most gondolj rá innen, a jelenből.... Eltelt azóta 2-3-4-5... év... Még most is jó érzéssel gondolsz rá vissza, igaz? De van ott valami űr, innen a jelenből nézve, valami hiány, ugye? Lehet, még néha beszéltek egymással, de már mindenki éli a maga életét, család, munka, célok, tervek, vágyak, remények, gondok, cselekvések ... Az az űr, az a hiány az eltávolodás, a közösen átélt "bulik (jó bulik és rossz bulik)" hiánya. Az érzés megmaradt, de már ha most találkozol vele, a régi időkről még tudtok csevegni, tárgyalni, vicceskedni, NOSZTALGIÁZNI... de nincs friss "buli"... Az érzés megvan, de a barátságotok már távoli, kihűlt... Lehetséges, hogy barátságotok újra közeli és meleg legyen? Lehetséges, amennyiben elkezditek táplálni újra a fentebb említett "közössel"... Ha ezután a kicsit hidegebb, távolabbi beszélgetés után, évek távlatából újra nem tápláljátok a barátságot, hanem ki-ki éli a maga életét, akkor vajon valaha újra ugyanaz lehet a barátság, mint egykor a múltban? Nem igazán... az érzés megmarad a múlt emlékén merengve.
És most visszatérek a kezdeti témához, Te is gyere velem vissza a házasságodba... Amikor elvetted feleségül, vagy hozzá mentél feleségül, elköteleződtél mellette, döntöttél mellette, jóban-rosszban, gyermeket vállaltatok, ami ugye önmagában is nagy felelősség, így feltételezhetően felelősen döntöttetek, köteleződtetek el a társatok mellett egy életre...
Most visszatérek a legelső kérdésemre: Tudod, hogy a párod akkor is ott lesz melletted, amikor a gyerekek kirepülnek, 20-25 év múlva? Tudod, hogy a döntésed Ő mellette szólt? Amikor mellette döntöttél, akkor feltételezem hasonló érzelmeket, élményeket éltél át mellette, mint az egykori barátod/barátnőd mellett, csak egy fokkal talán mélyebbeket annak okán, hogy itt már férfi és nő kapcsolódott egymáshoz! A házassággal és a baba érkezésével meghoztátok azt a döntést is, hogy itt már nem választ el titeket sem tér, sem idő, sem semmi, mint egykor a barátotokkal, aki elköltözött, iskolát váltott, stb... külön úton jár, mert Ti egy utat választottatok ezzel, egy közöset...
Megteszed, az életedet végigkísérő párodért, a döntésedért, hogy aszerint cselekszel, hogy ez az űr, amit hajdani barátodnál érzékeltél az évek óta külön úton járás ténye miatt, ne keletkezzen a kapcsolatodban is? Élteted az érzéseket, amik táplálják azt? Vagy hagyod, hogy elhidegüljön egymás mellett élve ez a szép kapcsolat? Kötelességed táplálni, rendszeresen feltölteni, kötelességed éltetni a jelent a házasságodban, nem hagyhatod, hogy ki aludjon a tűz...
A Szeretet egy érzéssel kezdődik, gondolattá formálódik és tettekkel teljesül ki! Ne hagyd, hogy a házasTÁRSADdal, a választottaddal eltávolodjatok egymástól! Ez a TE felelősséged!
Vannak gondok? Nem baj... ha nem lennének, akkor a boldog pillanatok is értéküket vesztenék: " Ha az ember ki akarja zárni az életéből a bánatot, a boldogságot is kizárja." Jonathan Safran Fore
Már kihűlt, eltávolodtatok, elhidegültetek? Emlékszel a barátodon való merengésre, nosztalgiázásra? Az érzés ugyanúgy ott van a pároddal, ha ugyanezt megteszed... a különbség annyi, hogy ő ott van még melletted... pezsdítsd fel a jelent, töltsd fel olyan emlékekkel, mint a múltban!
Úgy érzed, már nincs ott az érzés? De ott van, a szeretet mindig ott van, ahol egyszer már jelen volt. Lehet csak elhomályosítja a félelem, ami arról szól, hogy lehet, nincs már ott... A félelmet meg valószínűleg az szülte, hogy egyszercsak érzetétek a távolodást, akartatok tenni ellene, de nem tettetek akkor. És a félelem időről időre egyre nagyobbra nőtt, majd eltakarta a szeretetet... de ott van!
Ez a személyes véleményem a dologról.
Dönts úgy, hogy teszel, és most köteleződj is el a döntésed mellett!
Vállald a felelősséget érte!
A társad egyben a barátod is, szereted, tedd meg érte is azt, amit a barátságért megteszel... akard, hogy jó legyen!
Beszéld meg, légy elnéző, érdekeljenek az érzései, akarj vele "bulizni" és még extrázhatsz is olyannal, amit a barátságba nem tudtál bevinni - itt még az is lehetséges
Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét, nem pedig az, akiből hiányzik a félelem. " Mark Twain
Ha egyedül nem megy, de AKAROD, én segítek nektek!
Én hiszek Bennetek!
"Nincs olyan boldog élet, amelyben ne lenne egy kevés sötétség is. A boldogság nem jelent semmit, ha nem ellensúlyozza bánat. " Carl Gustav Jung
Egy elhidegült szakasz után a házasságotok sikere hatalmas boldogságot és erőt fog nektek adni!
(Ez a poszt azoknak szól, akik valóban szeretetből, szerelemből élnek most házasságban és ugyanezen okokból lettek szülők)
"Csak akkor lehetsz boldog, ha felismered, hogy a boldogság a Te döntésed. Eldöntöd, hogy boldog leszel, aztán nekilátsz a feladatnak. " Naval Ravikant
Kapcsolódó film, Film-ajánló->
Ha szeretnéd a házasságod biztos alapokra helyezni és ezzel együtt az egész életed, esetleg krízisbe került a kapcsolatod, pedig nagyon szerettétek egymást egykor, REGISZTRÁLJ a Párkapcsolati Tanodába, a hely korlátozott! A PÁRKAPCSOLATI TANODA az a hely, ahol ÖNISMERET és PÁRKAPCSOLAT találkozik!