Miért nehéz az élet?

Michael Newton azt a kérdést is feltette hipnotikus állapotban levő alanyainak, 

amelyen az emberiség időtlen idők óta rágódik: 

miért engedi meg Isten a szenvedést? 

Azt a választ kapta, hogy a szenvedés része a világ egyensúlyának, mivel tökéletes létállapotban semmit sem tanulhatnánk. 

A szenvedés elkerülésének vágya késztet arra bennünket, hogy gondolkodjunk, alkossunk, törekedjünk, és ezáltal kiteljesítsük a bennünk rejlő lehetőségeket. 

Még segítőink is, akik kisebb dolgokban őrangyalként gyakran kimentenek bennünket a bajból, időnként megengedik, hogy "rossz" dolgok történjenek velünk, mert ők látják a teljes képet, és tudják, hogy egy esemény hosszú távon hogyan válhat javunkra. 

Ez a valódi szeretet. 

A legnagyobb buddhista igazság az, hogy "az élet szenvedés". 

De a Lelkünk útjában ez új jelentést nyer -a szenvedés nem önmagáért van, hanem azért, hogy elégedetlenségünk új magasságok elérésére sarkalljon bennünket. 

Az életet gyakorlatilag nem úgy tervezték, hogy könnyedén átsétálhassunk rajta. A helyesen kezelt feladatok gyarapítják a lelket. 

 Az emberi élet a legnehezebb próba, amit egy lélek felvállalhat, és ezt az erőfeszítést nagyra értékelik a szellemvilágban. 

Michael Newton megemlít egy lelket, aki önként jelentkezett egy nagyon nehéz küldetésre 

- zsidó nőként született újra, aki aztán 18 éves korában halt meg a dachaui koncentrációs táborban. Bátorsága és az, hogy rabtársait vigasztalta, paradox módon azt jelentette, hogy élete sikeres volt. 

Szellemi segítőnk a bennünk élő belső hang, amely arra szólít fel bennünket, hogy vállaljunk nagyobb kockázatot és válasszuk a gyakran nehezebbnek tűnő utat. 

 A lélek Istenhez, a test az emberi természethez tartozik, s a kettő között gyakran ott tátong a szabad akarat szakadéka. 

Azok, akik következetesen azt választják az életben, amit Emanuel Swedenborg "jónak és igaznak" nevez, lelki szinten kétségtelenül tovább lépnek, míg másoknak, akik csak azért élnek, hogy kielégítsék testüket és kiéljék pusztító érzelmeiket, vissza kell térniük a fizikai világba, hogy jobb döntéseket hozhassanak.

"Az emberek a halált az életerő elvesztésével azonosítják, pedig tulajdonképpen ennek épp az ellenkezője történik! A halálban elveszítjük a testünket, de örökkévaló életenergiánk a legfelső lélek isteni erejével egyesül. A halál nem sötétség, hanem maga a fény!" 

~ az idézet Michael Newton: Lelkünk útja könyvéből való.